sírunk

Folyton folyvást midenki nyafog, sír, felháborodik, hogy szegény anyák nem kapnak munkát miután gyereket szültek, őket nem várja vissza a volt munkahelye, marad a munkanélküli segély. Folyton panaszkodunk, hogy nincs pénz, drága az élet, szar a magyarnak. Ilyenek vagyunk, sokan sokszor sokhelyen megállapították, mi panaszkodósra sikerültünk. Pedig miért is?

Ismerek olyan nőket (külföldieket), akik a szülést követően már a 7. héten az íróasztalnál ültek és mintha mi sem történt volna, verték a klaviaturát. Mosolyogtak, intézkedtek, csinálták, és epekedtek a kis ded után, de nem panaszkodtak, örültek.

A magyar társadalom 3 évet engedélyez az anyának, hogy otthon tespedjen cseperedő gyermekével, és közben szép lassan bedilizzen. Közben apa meg napi 12 órákat hajt, pörög a teljesitmény orientált, stresszes munkáséletben és nem érti hogy anya miért lassult így be. Otthon trenya gatya lóg anyán, legfőbb programja a tesco és a játszótér, az élet kihivása az óvodai jelentekzés intézése, vagy egy-egy családi ügy elrendezése. Tud beszélni a gyerek alvási szokásairól, étkezési rendjéről és a pelenka tartalmáról, és este szivesen bepunnyad a tv elé.

Elég szánalmasan festem most itt le a leosztást, talán némileg túlzó is, de azért az bizonyos, hogy 3 év alatt egy nő eléggé értéktelen lesz a munkaadója számára (zt már nem is említem, hogy mit hoz a 6 és 9 év). Elveszti kb az összes addig szerzett kapcsolatredszerét, munkakedvét, elkötelezettségét, lendületét, motiváltságát és minden olyan jó tulajdonságát, ami miatt mint munkaerő jó volt. Rossz esetben el is hízott és természetesen ebédszünetben is már csak a gyerekéről tud beszélni.

Persze a 6 hét is extrém, nem tartom követendő példának, de biztos van köztes megoldás. Miért nem lehet a harmadik otthon töltött hónap után fokozatosan visszaszivárogni a körforgásba és lassan ismét értékes munkavállalónak lenni, ezzel hozzájárulni a családi kasszához, saját magunk felfrissüléséhez és a társadalom élénkítéséhez. Miért nem ösztökélnek minket nőket, anyákat erre, miért nem alakulnak olyan bölcsödék, ahol fél napokra is be lehetne osztani a hetet és nem fix létszámú lenne (ez külön bejegyzést érdememl)? Miért nem kapnak a munkaadók bármilyen támogatást, hogy a kisbabás nőket is alkalmazzák? Miért nem akarunk mi kismamák visszamenni dolgozni? Miért sírunk inkább?

mert így egyszerübb...