pihenés

Eltűnésem folytatódik, ugyanis elhagytam a zajos-büdös-koszos várost és nyaralni mentem. Hirtelen ötlet szüleménye volt, hogy szüleimmel tartsunk síelni. Rájöttem, hogy ha már rendelkezem azzal az időbeni és térbeli szabadsággal, amivel egy saját vállalkozást üzemeltető bírhat, akkor itt az ideje hogy ki is használjam és ameddig még az iskolai tanév nem szorít újabb korlátok közé bennünket, addig spontán nyaralásokon is részt vehetünk. Így lett hát, hogy nagymama-nagypapa-lánya-unokája bepasszírozódtak egy autóba és kivonultak a hófödte hegyekbe. És eljött az, ami szerintem másfél éve nem fordult elő: napokig eszembe sem jutott a munka. Itt ugyanis nincs ingyen internet a szállodában, kemény eurokat kell fizetni a külvilággal való kapcsolatért. És milyen igazuk van, hisz az embernek nincs késztetése újra és újra számítógéphez nyúlni és rákapcsolódni az internetre, vagyis nemigen követi nyomon a világ történéseit és nyugodtan tud pihenni. Itt most az leginkább az foglalkoztat, hogy mi lesz a vacsora, milyen a sípályán a hó, merre menjünk sétálni és hogy hány könyvet tudok még elolvasni – noha ez picit nehezebb feladat a kiskorú mellett.
Tegnap azért egy rövidke kis időre rácuppantam a világhálóra és gyorsan letöltöttem az e-mailjeimet, de hamar nyugtáztam is, hogy semmi fontos nincs köztük. És a hét sikere – a pihenés mellett, hogy 3 olyan dolgot is meg tudtam csinálni, amit hónapok (!) óta tolok magam előtt. És ami szép benne, hogy alig 45 perc alatt végeztem mindennel. Vagyis feltöltődtem és ultra hatékony lettem ismét. Pihenni tehát kell! Megyek is, folytatom... :)